Zokniban közelít a férfi
a csattanó csalfa büszkeség
míg szőrös arca neki jó
s büszke sörtéje csörtet gázol
szenvedő bimbók hegyére
de zúgó hevessége lankad
pöttyedt büszke aljat tuszkol
ettől a szenvedélye szájra szárad
s az ernyőt kifordítva tartja
a mindent megélt kidőlt kupidó.
Gyűrött inge völgyéből áll
s villan szürke szőrből hegye
míg férfiasságán folyik a nyál
épphogy izgalomba kerülve
kitör belőle a fehér vulkán
csak szusszanásnyi csend
egy nagy levegő és sóhaj után
ajkak néma nedve marad forró
még valaki kissé elégedetlen
nem azért mert nem lesz befutó.
dalszöveg:
Zokniban közelít a férfi,
büszke, csalfa, vad derű,
szőre borzol, szíve fárad,
mégis csörtet, egyre űz.
Hevessége lassan lankad,
pöttyedt vágyát tuszkolja,
s ernyőt tart az ég alá,
kidőlt Kupidó sóhajtja.
Refrén:
Zokniban jön, zokniban lép,
álmát kergeti, nem elég.
Zokniban jön, zokniban lép,
szíve már régen nem egész.
