Cirkuszi álmok

Valahol egy lélek kószál kint
a vad furcsa gazban
még nem tudja csak hordozza
a haszontalan magokat

haja koronája szép orca tudománya
nem szól nem sír mosoly is csak
vízfestékként elmosódik a napon
egy síkon sorol száraz mantrát
aztán megfogja a hit nem engedik
feküdni kelni sem tud nélküle
de nem tudja mit miért
s ezer éves írás irányít
sorsa serken mint felfújt bivaly vére
fogja szoknyáját szorítva félve
elemét nem érti csak bérre
szorult szendergésekért fekszik
megszokott kéjbe
majd foga hull és arcán idő szánt
friss mély nyomokat s veti el
múltban kapott pofonokat
aratásra hófehér arcát csendben
fürkészi kíváncsi halottas-menet

ez a járdánk hát játsszuk el
a gyermeki bájt mosolyra
csukódjon vak szemünk
megerőszakol  a bántásnak
csúfolt irdatlan igazság
majd közösülünk a műsorban
sorra kerülő cirkuszi álmokkal

Törékeny est

A meleg leheleted 

Ápolja, öleli lelkemet, 

Védelem a sűrű sötétben, 

Félelem nélküli ölelésben.

Mint repkény borít falat, 

Súgva titkos szavakat, 

Te lettél a fészkem, 

Egy ős-álom völgyében.

Minden szó egy perc könnye, 

Ha a szemek küldik belőle, 

A pupillák szűk igézete, 

Forró üzenetek a tűzre. 

Csillogó jáde a simogató, 

Ez tiszta, szent és izgató.

Egybecsorgunk, felhőkre kacsintva, 

Szerelmünket csendesen hintázza... 

Hajat tép a lázas, törékeny est, 

Csillapítjuk a vágy, a szeretet vérét. 

Serken most is az őszi kedves test, 

Egymásba folyunk ezen az éjen.

Minden szó egy perc könnye, 

Ha a szemek küldik belőle, 

A pupillák szűk igézete, 

Forró üzenetek a tűzre. 

Csillogó jáde a simogató, 

Ez tiszta, szent és izgató.

Csacsogó szelíd leheleted 

Ápolja, öleli  lelkemet, 

Fényed ragyog sűrű sötétben, 

Félelem nélküli ölelésedben.

Mint repkény borítja falat, 

Buja súgó titkos szavakat, 

Te lettél a meleg fészkem, 

Egy ős-álom hű völgyében.

Minden szó egy perc könnye, 

Ha szemekre küldesz belőle, 

A pupillák szűk igézete, 

Forró üzenetek a tűzre. 

Csillogó jáde a simogató, 

Ez tiszta, szent és mámorító.

Egybecsorgunk, felhőkre kacsintva, 

Szerelmünket csendesen ez hintázza... 

Hajat tép a lázas, 

törékeny est, 

Csillapítjuk a vágy, 

a szeretet vérét. 

Serken most is 

őszi kedves test, 

Egymásba fogjuk 

a Hold fényét.

Hajat borzol a lázas, 

törékeny est...

Minden szó egy perc könnye, 

Ha szemekre küldesz belőle, 

A pupillák szűk igézete, 

Forró üzenetek a tűzre. 

Csillogó jáde a simogató, 

Ez tiszta, szent és mámorító.

Te lettél a meleg fészkem, Egy ős-álom hű völgyében...

Te lettél a meleg fészkem, Egy ős-álom hű völgyében...

Hajat borzol a lázas, törékeny est, ...

Hajat borzol a lázas, törékeny est, ...

Kivert ebek

A kutyák összeragadnak
műcsontokon rágódva
sunyítva nem ugat
csak majszol a tonnányi
erő mi benne oldalog...

kutyák kutyája kivert ebek
ebekje serény hízelgéssel
szeretetre tör vigyázz
mert a számla magas
a véreb benne tör utat

de ha gazda vértezi udvarát
vicsorogva vonyít rád
nem enged akkor sem ha
barát jönne és sunnyogva
a gazda intelemre úgy szeret

majd nem várod s értenéd
kölykök tucatja veszi át
a szeretet taposott játszóterét
lassan fondorral felzabálják
lelked összes szeretetét

Csettint a cset

Cuppanós márványhátsóval
csellengő bárgyú-rémek
takargatják hullámzó hájaikat
az öntudatos szattyán szagú
dicső-múltba domborodott
viharvert diplomákba
közben szúnyog tehetséggel
sólyomként szökkennek szavakba
édeskés bájuk romlott zene
de a cset oltárán még szüzek
mégis a világ lámpása fér oda
sejtjeiket férjek sora vitte
a legalsó szürke szintre
a csábos összefogás ösztrogén
szarkalábak kuszaságával
harminc éve készült képpel
pondró képű bikákra
ál-vígsággal vadásznak
a valótlan csatázik itt a valós
szavakkal kábított komákra
ez a cuppanós márványhátsóval
csellengő bárgyú-rémek hazája


Dal:

A csöpögős cset, kanapéhuszár szoba 

Csellengő bárgyú-rémek takarója. 

Hullámzó hájak, öntudatos fajú

Diplomákba domborodott dicső-múlt, vihar illatú. 

A valótlan csatázik a valóssal, 

Szavakkal kábított komákra vadásznak. 

Ez a csetszoba, ez a hazája!

Szúnyog tehetséggel, sólyomként szökkennek szavakba, 

Édeskés bájuk – romlott zene. 

De a cset oltárán még szüzek, 

Még a világ lámpása sem ügyel. 

Sejtjeiket férjek sora vitte 

A legalsó lassú szintre.

A csöpögős kanapéhuszár – egy szoba 

Csellengő bárgyú-rémek takarója. 

Hullámzó hájak, öntudatos fajú

Diplomákba domborodott dicső-múlt, vihar illatú. 

A valótlan csatázik itt a valóssal, 

Szavakkal kábított komákra vadásznak. 

Ez a csetszoba, ez a hazája!

A csábos összefogás: ösztrogén, 

Szarkalábak kuszaságával. 

Múlt században készült képpel, 

Pondró szagú bikákra, vígan vadásznak. 

Valótlannal csatázik itt a valós.

Ó, a legalsó szürke szintre, hol a diplomák viharverten lógnak. 

Ó, romlott zene szól, de halvány a lámpás, 

A kanapéhuszár vár. ...kanapéhuszár vár!

A csöpögős kanapéhuszár – ez a vég! 

Csellengő bárgyú-rém – ez a lényeg! 

Hullámzó hájak, öntudatos fajú

Diplomákba domborodott dicső-múlt, vihar illatú. 

A valótlannal csatázik a valóssal, 

Szavakkal kábított komákra vadásznak. 

A csöpögős márványhátsók... 

Az okoskodó-rémek hazája!