csellengő bárgyú-rémek
takargatják hullámzó hájaikat
az öntudatos szattyán szagú
dicső-múltba domborodott
viharvert diplomákba
közben szúnyog tehetséggel
sólyomként szökkennek szavakba
édeskés bájuk romlott zene
de a cset oltárán még szüzek
mégis a világ lámpása fér oda
sejtjeiket férjek sora vitte
a legalsó szürke szintre
a csábos összefogás ösztrogén
szarkalábak kuszaságával
harminc éve készült képpel
pondró képű bikákra
ál-vígsággal vadásznak
a valótlan csatázik itt a valós
szavakkal kábított komákra
ez a cuppanós márványhátsóval
csellengő bárgyú-rémek hazája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése