Meleg leheleted
ápolja lelkemet
védi álmom
a szerető ölelésed
mint házfalát
a repkény levele
ágyam lettél
egy álmom ős-fészke...
minden szó
egy percre elhagyható
ha szól szemek
forró üzenete
csillogó jáde kő
a simogató
ez a szűk pupillák
másodperce...
hajat tép a lázas
törékeny est
a szeretet s vágy
vérét csitítva
most is serken
az őszi kedves test
s egybecsorgunk
felhőkre kacsintva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése