Zokniban közelít a férfi
a csattanó csalfa büszkeség
míg szőrös arca neki jó
s büszke sörtéje csörtet gázol
szenvedő bimbók hegyére
de zúgó hevessége lankad
pöttyedt büszke aljat tuszkol
ettől a szenvedélye szájra szárad
s az ernyőt kifordítva tartja
a mindent megélt kidőlt kupidó.
Gyűrött inge völgyéből áll
s villan szürke szőrből hegye
míg férfiasságán folyik a nyál
épphogy izgalomba kerülve
kitör belőle a fehér vulkán
csak szusszanásnyi csend
egy nagy levegő és sóhaj után
ajkak néma nedve marad forró
még valaki kissé elégedetlen
nem azért mert nem lesz befutó.
