Felhők fogyókúrája
a föld éltető mannája
eső ess eső ess
ezernyi égi hangyajárat
hosszú sorokban gyülekező
ejtőernyős kristálygömbök
az én sorsom csak nő
eső ess eső ess
egy cseppben hol keressem
szalad a gyermekek
vidám vad sikongása
nem egy esőcseppből
de ezernyi tócsából kiált
vissza melytől nedvesek
a korholt kicsiny harisnyák
eső ess eső ess
eltévedt esőcseppek gyűlnek
ereszből cunamit küldenek
kerti ágyás dombjára
együtt erővel vágnak utat
homokban sárban sziklákon
csendes fosszíliákon járva
eső ess eső ess
találj meg engem és add át
testemnek a folyó szárnyát
így bukfencezve elérjük
a végtelen tenger száját
ott aztán csendben csörögve
sótlanságunk édesíti vágyát
eső ess eső ess
de én más vagyok Te világ
cseppem egybesül egyszer harcos
kedves kék szalagos patakká
majd a Nap kéri kezem
s olvadok szúrós csókjába
hogy megint újra átvegyem
mi az a szárnyaló szerelem
eső ess, légy esendő velem
