Kidőlt kupidó

Zokniban közelít a férfi
a csattanó csalfa büszkeség
míg szőrös arca neki jó
s büszke sörtéje csörtet gázol
szenvedő bimbók hegyére
de zúgó hevessége lankad
pöttyedt büszke aljat tuszkol
ettől a szenvedélye szájra szárad
s az ernyőt kifordítva tartja
a mindent megélt kidőlt kupidó.


Gyűrött inge völgyéből áll
s villan szürke szőrből hegye
míg férfiasságán folyik a nyál
épphogy izgalomba kerülve
kitör belőle a fehér vulkán
csak szusszanásnyi csend
egy nagy levegő és sóhaj után
ajkak néma nedve marad forró
még valaki kissé elégedetlen
nem azért mert nem lesz befutó.

Illúziók pókhálójában

Illúziók pókhálójában
égnek feslett arcú
rosszkedvű bohócok
"könnyek asszonyai"
szentek... tele van velük
fészbúk fiókod
leves után tányért
kaparásznak
közbe közbe vetnek
egy imát pózolnak
fals rímet gyártanak
koldulnak "fácse" bókot
csókot rabolnak
"fájl-ósan" képbe
dermedt picsán
mások pasijára
vadásznak s mások
meztelen aktja
a csali s ha Ablakodat
végre bezárod
nyugodt marad
az éjszakád szivi...

Eső ess

Felhők fogyókúrája
a föld éltető mannája
eső ess eső ess
ezernyi égi hangyajárat
hosszú sorokban gyülekező
ejtőernyős kristálygömbök
az én sorsom csak nő
eső ess eső ess
egy cseppben hol keressem
szalad a gyermekek
vidám vad sikongása
nem egy esőcseppből
de ezernyi tócsából kiált
vissza melytől nedvesek
a korholt kicsiny harisnyák
eső ess eső ess
eltévedt esőcseppek gyűlnek
ereszből cunamit küldenek
kerti ágyás dombjára
együtt erővel vágnak utat
homokban sárban sziklákon
csendes fosszíliákon járva
eső ess eső ess
találj meg engem és add át
testemnek a folyó szárnyát
így bukfencezve elérjük
a végtelen tenger száját
ott aztán csendben csörögve
sótlanságunk édesíti vágyát
eső ess eső ess
de én más vagyok Te világ
cseppem egybesül egyszer harcos
kedves kék szalagos patakká
majd a Nap kéri kezem
s olvadok szúrós csókjába
hogy megint újra átvegyem
mi az a szárnyaló szerelem

eső ess, légy esendő velem

Cirkuszi álmok

Valahol egy lélek kószál kint
a vad furcsa gazban
még nem tudja csak hordozza
a haszontalan magokat

haja koronája szép orca tudománya
nem szól nem sír mosoly is csak
vízfestékként elmosódik a napon
egy síkon sorol száraz mantrát
aztán megfogja a hit nem engedik
feküdni kelni sem tud nélküle
de nem tudja mit miért
s ezer éves írás irányít
sorsa serken mint felfújt bivaly vére
fogja szoknyáját szorítva félve
elemét nem érti csak bérre
szorult szendergésekért fekszik
megszokott kéjbe
majd foga hull és arcán idő szánt
friss mély nyomokat s veti el
múltban kapott pofonokat
aratásra hófehér arcát csendben
fürkészi kíváncsi halottas-menet

ez a járdánk hát játsszuk el
a gyermeki bájt mosolyra
csukódjon vak szemünk
megerőszakol  a bántásnak
csúfolt irdatlan igazság
majd közösülünk a műsorban
sorra kerülő cirkuszi álmokkal

Törékeny est

Meleg leheleted
ápolja lelkemet
védi álmom
a szerető ölelésed
mint házfalát
a repkény levele
ágyam lettél
egy álmom ős-fészke...
minden szó
egy percre elhagyható
ha szól szemek
forró üzenete
csillogó jáde kő
a simogató
ez a szűk pupillák
másodperce...
hajat tép a lázas
törékeny est
a szeretet s vágy
vérét csitítva
most is serken
az őszi kedves test
s egybecsorgunk
felhőkre kacsintva...

Kivert ebek

A kutyák összeragadnak
műcsontokon rágódva
sunyítva nem ugat
csak majszol a tonnányi
erő mi benne oldalog...

kutyák kutyája kivert ebek
ebekje serény hízelgéssel
szeretetre tör vigyázz
mert a számla magas
a véreb benne tör utat

de ha gazda vértezi udvarát
vicsorogva vonyít rád
nem enged akkor sem ha
barát jönne és sunnyogva
a gazda intelemre úgy szeret

majd nem várod s értenéd
kölykök tucatja veszi át
a szeretet taposott játszóterét
lassan fondorral felzabálják
lelked összes szeretetét

Csettint a cset

Cuppanós márványhátsóval
csellengő bárgyú-rémek
takargatják hullámzó hájaikat
az öntudatos szattyán szagú
dicső-múltba domborodott
viharvert diplomákba
közben szúnyog tehetséggel
sólyomként szökkennek szavakba
édeskés bájuk romlott zene
de a cset oltárán még szüzek
mégis a világ lámpása fér oda
sejtjeiket férjek sora vitte
a legalsó szürke szintre
a csábos összefogás ösztrogén
szarkalábak kuszaságával
harminc éve készült képpel
pondró képű bikákra
ál-vígsággal vadásznak
a valótlan csatázik itt a valós
szavakkal kábított komákra
ez a cuppanós márványhátsóval
csellengő bárgyú-rémek hazája