Valahol egy lélek kószál kint
a vad furcsa gazban
még nem tudja csak hordozza
a haszontalan magokat
haja koronája szép orca tudománya
nem szól nem sír mosoly is csak
vízfestékként elmosódik a napon
egy síkon sorol száraz mantrát
aztán megfogja a hit nem engedik
feküdni kelni sem tud nélküle
de nem tudja mit miért
s ezer éves írás irányít
sorsa serken mint felfújt bivaly vére
fogja szoknyáját szorítva félve
elemét nem érti csak bérre
szorult szendergésekért fekszik
megszokott kéjbe
majd foga hull és arcán idő szánt
friss mély nyomokat s veti el
múltban kapott pofonokat
aratásra hófehér arcát csendben
fürkészi kíváncsi halottas-menet
ez a járdánk hát játsszuk el
a gyermeki bájt mosolyra
csukódjon vak szemünk
megerőszakol a bántásnak
csúfolt irdatlan igazság
majd közösülünk a műsorban
sorra kerülő cirkuszi álmokkal
Meleg leheleted
ápolja lelkemet
védi álmom
a szerető ölelésed
mint házfalát
a repkény levele
ágyam lettél
egy álmom ős-fészke...
minden szó
egy percre elhagyható
ha szól szemek
forró üzenete
csillogó jáde kő
a simogató
ez a szűk pupillák
másodperce...
hajat tép a lázas
törékeny est
a szeretet s vágy
vérét csitítva
most is serken
az őszi kedves test
s egybecsorgunk
felhőkre kacsintva...
A kutyák összeragadnak
műcsontokon rágódva
sunyítva nem ugat
csak majszol a tonnányi
erő mi benne oldalog...
kutyák kutyája kivert ebek
ebekje serény hízelgéssel
szeretetre tör vigyázz
mert a számla magas
a véreb benne tör utat
de ha gazda vértezi udvarát
vicsorogva vonyít rád
nem enged akkor sem ha
barát jönne és sunnyogva
a gazda intelemre úgy szeret
majd nem várod s értenéd
kölykök tucatja veszi át
a szeretet taposott játszóterét
lassan fondorral felzabálják
lelked összes szeretetét
Cuppanós márványhátsóval
csellengő bárgyú-rémek
takargatják hullámzó hájaikat
az öntudatos szattyán szagú
dicső-múltba domborodott
viharvert diplomákba
közben szúnyog tehetséggel
sólyomként szökkennek szavakba
édeskés bájuk romlott zene
de a cset oltárán még szüzek
mégis a világ lámpása fér oda
sejtjeiket férjek sora vitte
a legalsó szürke szintre
a csábos összefogás ösztrogén
szarkalábak kuszaságával
harminc éve készült képpel
pondró képű bikákra
ál-vígsággal vadásznak
a valótlan csatázik itt a valós
szavakkal kábított komákra
ez a cuppanós márványhátsóval
csellengő bárgyú-rémek hazája
