2013. augusztus 28., szerda

Akárhogyan s mindenkor


Romlatlanság rajzolt engem ujjával 
a ködre s nem a szentlélek 
érintett galamb szárnyával 
bársony levegőben úsztam 
az ég szürke szekerén 
hogy patinás pusztákra érjek 
hol a szívem csak 
lelkes lelkekért térdepel s lágy 
szövetekkel átfont 
testével simuljon rám szenvedélye
megtorpan az emlék 
itt végre számra adja csókját 
vakítón virgonc tehetsége
az ég esik rám karja nehéz 
ölelésével hogy ismét kérjen
végtelen valós vidéki emléket
akárhogyan s mindenkor


2013. augusztus 17., szombat

Álom talán?


Zöld bimbóban
rejtve ritka talány,
zsákbamacska
játék, kis gondolán,
kis gondolán?
Réten tücsök
zenél húzza kedvenc
zenéjét, nem
láthatod, nem láthatod,
nem áthatod?
Ében szín
hosszú hajnalok után
a napsugár
köszönt, álom talán,
álom talán?


2013. augusztus 7., szerda

Mézfolyó


Az est torkán akadt
a sötét de parázslik
a Nap valahol
az álmokat ringató
puha párnás ágyakban
nyughatatlan a holnap
könnyektől foltos levélpapír
viaszburkos gyertyatartó
alatta vörösbor folt
mintha vérezne az idő
csak új nap takar ki
lelkekben dúló gondolatot
s egy békésebb bárányt
szerettek szövik a létet
azoknak is kik már álmukból
soha nem ébrednek valóra
álmunk örök s fürdik tovább
a mantrás mézfolyóban


2013. augusztus 3., szombat

Esőszobám


Esőszobában kezemben
körbefont ujjal andalog a kéz
vándorolva csorog a perc
tiszta ajkak sóhaja vezet
árnyék emlékeket s zajomat
vörösen ékesíti élvezet
cseppent múló emlékeket
már rég nem kopog
ajtómon kéjes köszönet
csak nyújtom ujjak játékát
egykedvű emlék ájtatos árnyak
játszanak színeket és minden 
szebb mikor nem is lehet
fogom a kinyílott rózsa-kelyhet
s hüvelybe zártan figyelnek
csőlelkek mikor folyik ki
kit én vezethetek és ha hűs
lenne nyitok rá meleget s ha
túl meleg csak szisszenek.


2013. augusztus 1., csütörtök

Málna foltos lepedők


Málna foltos tejszín ízű lepedők
vakkant az ágy és riszál
öröme a visszacsalt libidó
hullámzó karok közt
dadog a varázs-szó
ereszkedő lélegző
barnuló balda-him
súgja serkenő bájait
az első emeleten esik
koppan egy fagyott ihlet
virágok kinyílt kíváncsisága
szórja idomult illatait
csak cseppen sikoly
megesett meghajolt
a szőke szenvedély
mely mélyen meghatott