Hevület

Karom árnyéka
is átölel s nedves
ajkadon a szó is
szökellve szünetel
csak képzelem
a tested, tökéletes
ölelkezést követelve
 talán elvérzek
Most hallgatsz
s fogaid között a lélek
jár ki-be mint
gőzmozdony füstje
s fényes ajkadon
szambázik egy szellő
sikoltásra edzett torok
feszülő belső
rajongást izzadó
bőrözött felület
elszálló sikló
örömittas hevület