Nászutam (Dal)

Az Univerzum szeretője
akarok egyszer lenni
szállni széllel szeretetért
Nap lesz a buszsofőr
kormánya a Szaturnusz
tejutam lesz a nászutam
ezer csillag tapsikol
közben jegyet kér a Hold
ő a fogyatkozó ellenőr
presztízsből viszem vizem
a túláradó tengerből

Dalszöveg:

Az Univerzum része 

Akarok egyszer lenni, 

Lelkemet is éterbe vetni, 

Hogy megtaláljam, ami bennem honi. 

Szállni széllel szeretetért, 

Átlépni a téridő küszöbét, 

Messze hagyni a földi sötétségét, 

Indulni a fény, idő utak felé.

Napunk lesz a buszsofőr, 

Kormánya a Szaturnusz. 

A gyűrűk közt sebesen repülök, 

Ahol nincs már tegnap, csak most van. 

Tejutam lesz a nászutam, 

Ezer csillag tapsikol fényes tánccal. 

A kozmikus porba rajzolom magam, 

Végtelen utazásunk kezdete van.

És a fényben suhanva, túl az árnyakon, 

Hol a gravitáció már nem köt gúzsba, 

Egy másik dimenzióban találkozom 

A Holddal, aki békésen utazva 

Közben jegyet kér, a Hold, 

Átvilágítva az űr mély, néma vizét. 

Ő a fogyatkozó ellenőr, 

Tükrözve minden elmúlt éjszakát és mesét. 

Mosolyogva int, elengedi kezünk, 

Mert látja rajtam a tiszta szándékot. 

A bolygók is suttogják azt nekünk, 

Hogy két lélek lett egy fénnyel áthatott.

Napunk lesz a buszsofőr, 

Kormánya a Szaturnusz. 

A gyűrűk közt sebesen repülök, 

Ahol nincs már tegnap, csak most van. 

Tejutam lesz a nászutam, 

Ezer csillag tapsikol fényes tánccal. 

A kozmikus porba rajzolom magam, 

Végtelen utazásunk kezdete van.

A porból lettem, és porrá lesz minden, 

De a szeretet sosem hullik szét. 

Emlékek helyett érzéseket viszek innen, 

A csillagok éneklik a végtelen lét szívverését. 

Presztízsből viszem vizem, 

A megnyugvás csendje hull rám újra. 

A túláradó tengerből, 

Melynek hullámai hangkorbácsa nagy űrnek.

Leszállunk a nagy medvénél, 

Ahol galaxisok karolnak egymásba.

A Nap már leparkolt, a Szaturnusz is elfordult,

Elérkezett az égi hajnal.

Az Univerzum része leszek én,

Kezemben a végtelen, a tiszta fény.

Szívemben hordozom a túláradó tengert,

És az út sosem ér véget, míg él bennem.

Napunk lesz a buszsofőr, 

Kormánya a Szaturnusz. 

A gyűrűk közt sebesen repülök, 

Ahol nincs már tegnap, csak most van. 

Tejutam lesz a nászutam, 

Ezer csillag tapsikol fényes tánccal. 

A kozmikus porba rajzolom magam, 

Végtelen utazásunk kezdete van.

Tejutam lesz a nászutam... 

Tapsikol a fény... 

Az Univerzum része leszek én...