Szótlan szigetem a természet
fellebbenő fátylam a hazugság
amint orom szélén állva
a kietlen szerelem bánt
odúmban olvad a keserűség
keresztem lesz az emlék
kín köveit hordom odúmba
mint hívő a keresztjét
érzelem boszorkánya leszek
s hideg hálóm vetem rád
ne szeressen téged hasonmás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése